Jézus pere II.

Jézus a politikai hatalom előtt

A történelmi hitelesség kérdése

Jézus Krisztus haláláról a Biblián kívül más történelmi források is beszámolnak. A római történet író Tacitus Néró uralkodása alatti Róma városának tûzvésze kapcsán a keresztényekrõl a következõket írja 'Chrisztust, akitõl e név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette' /Ann.XV.44/
Néhány ókori szerzõnél olvashatunk arról, hogy a császári levéltárban hivatalos irat található Jézus perérõl. I.sz. 155 körül Jusztinus Antónius Piusz császárhoz irt apológiájában Jézus keresztre feszítésérõl írja: 'Hogy mindez így történt valóban, azt megtudhatjátok a Pontius Pilátus idejébõl való aktákból. /Just.apol.I.35,9/
Tertullianus Apologeticumában Jézus haláláról írja: ' a világmindenségnek ezt az eseményét azonban ott õrzitek ti is feljegyezve a titkos irattáraitokban.' /Tert.apol 21,19/ Mindennek ellenére Jézus perérõl hivatalos irat sajnos nem maradt fenn.

Pilátus elõtti elsõ kihallgatás

Pilátus a Judeai tartomány helytartója volt, kinevezését a császári gárda praefectusának Seianusnak köszönhette. Tacitustól tudjuk, hogy 'ki mennyire volt Seianus bizalmas híve, annyira élvezhette Caesar barátságát' /Tac. Ann 6,8/. Seianus a kinevezést követõen nemsokára megtisztelte a 'Császár barátja' /Amicus Ceaseris/ címmel. I. Heródes Agrippa király írt levelet Pilátusról Rómába, császári barátjának Caligulának: 'Pilátus alkata szerint hajthatatlan és kegyetlenül kemény volt. Az õ idejében besúgások, erõszakos cselekmények, rablások, megalázások, elnyomás, bírói ítélet nélküli kivégzések és elviselhetetlen szigor uralkodott Judeában' /Phil:Leg.ad.Gaium 38/
A szanhedrin ítélethozatalát követõen Jézust Pilátus elé vitték. "És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz. Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És õk nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertõztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt." Luk.23:1, Ján.18:28
Reggel volt. A fõtanács megakarta õrizni a törvényesség látszatát a Misna ugyanis megtiltotta a fõbenjáró ügyek éjszakai tárgyalását. 'Fõbenjáró ügyek perét nappal kell tárgyalni és a tárgyalást nappal befejezni. '
'meg ne fertõzõdjenek'- döbbenetes leleplezõdése ez a vallásos képmutatásnak. Tisztátalanná tesz egy pogány házába való belépés, de nem tesz tisztátalanná a gyilkos szándék és a hazug vád. Egyáltalán nem szégyenkeztek emiatt. Figyelembe véve a Pilátusról olvasottakat meglepõ amit az evangéliumok írnak. "Kiméne azért Pilátus õ hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?" Ján.18:29
Pilátus látva Jézus személyét kérdezte meg mivel vádolják, hiszen lénye más volt mint a bûnözõké. Ingerült válasz volt a felelet. "Felelének és mondának néki: Ha gonosztevõ nem volna ez, nem adtuk volna õt a te kezedbe." Ján.18:3O A zsidó vezetõk azt remélték, ha õk a fõtanács jön Pilátushoz elismerve magas méltóságát, Pilátus csak jóvá hagyja döntésüket. Ne firtassa, hogy a döntés indokolt vagy sem. Pilátus így válaszolt: "Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti, és ítéljétek meg õt a ti törvényeitek szerint." Ján.18:31.e.r. Ha már a Szanhedrin meghozta az ítéletet, akkor intézzék el az ügyet ahogy tudják. Ezzel megalázó helyzetbe hozta a tanács tagjait. . "Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;" Ján.18:31.u.r. El kellett ismerniük, hogy megalázott nép és nem hozhatnak halálos ítéletet. Ennek történelmi bizonyítéka az ún. "böjti tekercs". Ebbõl tudhatjuk, hogy a római csapatok i.sz. 66.-ban Jeruzsálembõl való kivonulás után végeztek ki újra valakit zsidó bírósági ítélet alapján. 'Elul hónap 17,-én vonultak ki a rómaiak Jeruzsálembõl , s e hónap 22.-én kezdték újra kivégezni a gonosztevõket.'

Ezután kezdték Jézust vádolni a fõtanács tagjai. "És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja." Luk.23:2 Messiásnak mondja magát. Olyan királynak, aki világi királyként felszabadítja a zsidóságot a római iga alól és a független zsidó királyságot helyreállítja. Az adó vádját pedig akkor értjük meg, ha elolvassuk a Lukács evangéliumában írt történetet, amikor a zsidó fõpapok álnok módon akarták tõrbe csalni Jézust. "Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának." Luk.2O:21-26
Ekkor Pilátus megkérdezte Jézust. "Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!" Luk.23:3 Jézus válaszában arra utal, hogy abban értelemben, ahogy állítják vádlói és abban értelemben ahogy most Pilátus kérdezi nem király, de valóságban igen.
Majd újból vádolták Õt, papi fejedelmek. "És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.
Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! És mikor vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.

Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. Mert jól tudja vala, hogy irigységbõl adák õt kézbe." Mk.15:3-4, Mt.27:12-14,18

Pilátust nyilván elgondolkoztatta Jézus hallgatása és valószínûleg megvetést váltott ki belõle a fõtanács álnoksága és gyûlölettõl áthatott dühösködése. "Ezért kivonta Jézust a tömegbõl és bement vele a törvényházba, ahol különleges beszélgetés hangzott el Jézus és Pilátus között. Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?" Ján.18:33 E kérdésben bizonyos tisztelet és õszinte érdeklõdés is tapasztalható. Jézus meglátva ezen érdeklõdést válaszolt. "Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felõlem?" Ján.18:34 Személyesen érdekel e kérdés vagy csak bíróként kérdezed ezt mások mondása alapján. - olvashatjuk ki Jézus kérdésébõl. Pilátus erre némi büszkeséggel és ingerülten válaszolt. "Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?" Ján.18:35 Mit érdekelnek engem a ti zsidó dolgaitok. Olvashatjuk ki Pilátus válaszából. A ti papi fejedelmeitek adtak álszent módon az én kezembe téged. Mi becsülhetõ ebben? Jézus azonban megérezve Pilátusban lévõ fogékonyságot, határozottan bizonyságot tett arról milyen értelemben király Õ. "Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való." Ján.18:36
Az Õ királysága nem jelent veszélyt a római birodalomra. A 'nem innen való' kifejezéssel ösztönözte Pilátust a további érdeklõdésre. Majd a következõ szóváltás történt. "Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan?" Ján.18:37e.r. Csakugyan királynak tartasz. Mi mondtatja ezt veled. Olvashatjuk ki Jézus válaszából. Jézus azonban tovább vitte a beszélgetés fonalát "Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra." Ján.18:37u.r. Jézus arról tesz bizonyságot, hogy Õ jött egy másik világból, hogy elhozza azt ami a legszükségesebb az embereknek, amit nem ismernek, az igazságot. Majd annak az embernek a személyes felelõsségére utal, aki találkozik az igazsággal. Hogyan viszonyul mindehhez Pilátus. Kérdése 'Micsoda az igazság?' azt valószínûsíti mintha egy pillanatra valóban szóba állna mindazzal amirõl Jézus beszélt. A következõ pillanatban pedig már kiment a térre, mert tudta szólítja a kötelesség és türelmetlenül várja a nép. Jézus küzdelmét Pilátusért maga Pilátus törte meg.

Jézus Heródes elõtt

Majd a tömeggel közölte, hogy semmi bûnt nem talál Jézusban. A tömeg azonban tovább vádolta õt. "De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig." Luk.23:5 Nyilvánvaló hazugság volt az, hogy Jézus tanításával felzendíti a népet. Pilátus azonban a tömeg szavában mentõkötelet talált. "Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ? És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban." Luk.23:6-7 Heródes ún. negyedes fejedelme volt Galileának és Péreának. Alattvalói felett pallós joggal is rendelkezett, római polgárral szemben azonban csak a császár külön engedélyével járhatott el. Õ végeztette ki Keresztelõ Jánost.
Heródes már korábban felfigyelt Jézusra. "És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk. Heródes pedig ezeket hallvnda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból. Ugyanazon napon jövének õ hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni." Márk.6:14,16 Luk.13:31 Heródes nyilvánvalóan aggályoskodás nélkül hajlandó lett volna Jézus kivégzésére, mint, ahogy Keresztelõ Jánost kivégeztette. "Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz. Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki. Ott állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt. Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz." Luk.23:8-11 Nyilvánvaló, hogy Heródesben nem volt semmi fogékonyság mint Pilátusban. Ezért nem válaszolt Jézus egy szót sem. A zsidó vezetõk talán attól féltek, hogy Jézus isteni hatalmát most magához veszi ezért siettetni akarták a dolgot és teljes igyekezettel vádolták. Heródes lelkivilágáról árulkodik, hogy nem restelt a zsidó tömeggel versenyezni abban, hogy ki tudja jobban kigúnyolni és bántalmazni Jézust. Beöltöztették fényes ruhába mint ál-. Messiás királyt. Heródes tehát visszaküldte õt Pilátushoz , aki feltehetõleg nem örült ennek, de mégis azon a napon" barátok lettek". (Luk.23:12)

Pilátus elõtti második kihallgatás

Pilátus ezt követõen le kívánta zárni ezt az ügyet és el akarta bocsátani Jézust. "Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén, Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok: De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ. Megfenyítvén azért õt, elbocsátom." Luk.23:13-16 Ha semmilyen bûnt nem talált benne miért akarta megfenyíteni. Nyilván a tömeg nyomásának engedve a fellázított tömeget igyekezett kielégíteni, így nem tudott helyesen cselekedni és szavaival éppen szándékával ellentétes irányba vitte tovább az ügyet. Isten látva az igazságra törekvését ezért mentõkötelet nyújtott neki. "A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta." Mt.27:19 Pilátust belsõ lelkiismereti meggyõzõdésében kívánta Isten megerõsíteni.

Felvillant egy lehetõség. "Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?" Mt.27:15-17. Pilátus a nép igazságosságában bízott, hiszen Barabásról a következõket tudhatjuk meg. "Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el Ez a Barabbás pedig tolvaj vala." Márk.15:7, Ján.18:4O

A nép igazságérzetében azonban hiába bízott, mert a papi fejedelmek elszántságukat mintegy átültették a tömegbe. "A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik." Mt.27:2O, Mk.15:11 A döntés nem is lehetett más. "Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást." Mt.27:21 Pilátus alig akart hinni a fülének, ezért újra a tömeghez fordult. "Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!" Mt.27:22 Az õ joga volt az ítélkezés, e kérdéssel a döntést a tömeg kezébe adta.

Pilátus ezután észérvekkel akarta a tömeget meggyõzni, amely ekkor már érvekkel nem volt meggyõzhetõ, szinte õrûlt módon kiabálta. "A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!" Mt.27:23 Majd hozzá tette. "Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom!" Luk.23:22u.r. Pilátus most már nem csak tévedett de hibázott e kijelentéssel . Újból felvetõdik a kérdés, miért fenyíti meg ha semmi bûnt nem talál benne.

Ezután Pilátus elõfogá Jézust és megostoroztatá. "Akkor azért elõfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá. A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot. És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére, És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt." Ján.19:1, Mk.15:16-19

'A korbácsolás szokásos eszköze a flagrum, rövid korbács volt, mely több bõrszíjból állt, a szíjjakra pedig vasgolyókat vagy hegyes birkacsont darabkákat kötöztek' / Dr.Tagányi Károly: Jézus Krisztus fizikai haláláról/ Pilátus ismét kísérletet tett Jézus megmentése érdekében: "Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom õt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bûnt. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!" Ján.19:4-5 A meggyötört Jézus látványa azonban nem indította meg a tömeget. "Mikor azért látják vala õt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg!" Ján.19:6.e.r. Pilátus ekkor indulatosan haraggal szólt a papi fejedelmekhez. "Monda nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bûnt õ benne." Ján.19:6.u.r. Ekkor a papi fejedelmek kétségbe estek, hogy ennyi küzdelem után elvesztik az ügyet és kimondták azt amit nem akartak megvallani a helytartó elõtt. "Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát." Ján. 19:7

'Nekünk törvényünk van!' kifejezéssel önmagukat ítélték el, hiszen igen magasrendû erkölcsi mértéket állított eléjük. "És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?! Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az õ felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt." V.Móz.4:8, Zak. 8:16, 7:1O A papok kijelentése nyomán Pilátusban rémület támadt. "Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala; És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki." Ján.19:8-9. Vajon miért rémült meg? Valószínûleg eszébe jutott Jézussal folytatott beszélgetése, Jézus viselkedése a per illetve az ostorozás során. Vajon méltóságteljes viselkedésének az lehet a titka, amirõl a papok beszélnek. Ezt kívánta megtudni Jézustól, de Õ már nem válaszolt. Õ már bizonyságot tett származásáról, Pilátus viszont megostoroztatta, holott ártatlannak találta Õt, azután kiszolgáltatta Õt, elárulta az igazságot. Nincs már mit mondani neki. Pilátus kétségbe esett. "Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?" Ján.19:1O Jézus válaszában "Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülrõl nem adatott volna néked: nagyobb bûne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem." Ján 19:11 utalt arra, hogy Õ honnét való, ezzel megválaszolta Pilátus elõbbi kérdését is. Majd Jézus arról beszélt, hogy a papi fejedelmeknek, azért nagyobb a bûnük, mert õk ismerték az igazság törvényét és a messiási ígéreteket, de Pilátus sem lesz vétlen, ha meggyõzõdése ellenére elítéli Õt. Jézus szavai ismét érintették Pilátust. "Ettõl fogva igyekszik vala Pilátus õt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!" Ján.19:12
.'Erre a fenyegetõ szóra Pilátus megadta magát. Hivatali társának az egyiptomi helytartónak Cornélius Gallusnak a sorsából tudhatta, mit jelent elveszíteni a császár barátságát, attól ugyanis a császár vissza vonta az 'Amicus Caesaris' címet, és elbocsátotta hivatalából. Elbocsátása után hamarosan a vádaknak olyan áradata zúdult rá, hogy öngyilkosságba menekült. Pilátus ezt nagyon jól tudta' /Gerhard Kroll:Jézus ny.457./ Pilátus megtört. Választania kellet az igazság mindenáron és önmagáért valókövetése és a következmények mérlegelése között. Pilátus rosszul választott "És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak." Luk. 23:25 Megrázó kép az igazság elesésérõl és az igazságtalanság gyõzelmérõl.

Majd így olvashatjuk a további események feljegyzéseit. "Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és ûle a törvénytevõ székbe azon a helyen, a melyet Kõpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának. Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg õt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!" Ján. 19:13-15 A papi fejedelmek és az általuk elhitetett nép végleg elutasította Jézust. Pilátus ítéletével kapcsolatban idézzük az alábbiakat. 'A római jog is úgy tartotta…,elítélni csak azt a vádlottat lehet, akinek a bûnösségérõl a bíró meg van gyõzõdve. Gyanú vagy az hogy nem egész biztos az ártatlanságban, csak feltételezés, ilyen esetben fel kell a vádlottat menteni' Zsilinszky János: Római büntetõjog.

A per utolsó mozzanatát Máté evangélista igy örökiti meg: "Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok! És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." Mt. 27:24-25 Pilátus önmaga felett mondott ítéletet, amikor Jézust még mindig igaz embernek nevezte, miközben kimondja felette az ítéletet. Az emberi önigazolás képtelenségérõl a Bibliában igy olvashatunk. "Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten." Jer. 2:22

Végezetül Pascal gondolatait idézzük: 'Korunkban oly homályossá lett az igazság, a hazugság meg oly elfogadottá, hogy csak úgy ismerhetjük meg az igazságot, ha szeretjük.' / Pascal: Gondolatok 8O4-es számú töredék/