Jézus pere I.

Jézus az egyházi hatalom előtt

A per közvetlen elõzménye

János evangéliuma számol be arról az eseményrõl - Lázár feltámasztása - amelyet követõen a zsidó vezetõk véglegesen eldöntötték, hogy Jézust halálra adják. De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

"Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a fõtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível." Ján.11.46,47 A fõtanácsban farizeusok és szadduceusok voltak. A farizeusok gyûlölték Jézust mivel leleplezte képmutatásukat, rámutatott hagyományaik fonákságaira és féltek, hogy ezzel befolyásuk a nép körében megszûnik. Lázár feltámasztása a szadduceusokat is Jézus ellen fordította mivel õk tagadták a feltámadást és attól tartottak, hogy ez aláássa hitelüket. "Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a fõtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet. Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék". Jn.11:47-5O, 53

Egyetlen kérdés foglalkoztatta a tanácsot mit tegyenek Jézussal. Senkiben sem vetõdött fel, hogy ilyen tett csak Istentõl származhat. "Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele." Ján.3:2

A tanács tagjai azonban már semmilyen az övékétõl eltérõ véleménnyel nem akartak szóba állni. Sõt tervüket érvekkel is alátámasztották, mintha egy nemes és fontos célért, a nép és a nemzet érdekében cselekednének. "Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet." Ján.11:48

Az azonban továbbra is nehézséget okozott, hogyan igazolják azt, hogy Jézus megölésével kívánják e problémát megoldani. Kajafás a büszke fõpap nagy magabiztossággal oldotta meg e helyzetet. "Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen." Ján.11:5O
Jobb ha egy ember hal is meg még ha ártatlan is, mint csorba essen a vezetõk tekintélyén. Ha a nép elveszti bizalmát a vezetõiben , akkor a nemzet ereje vész el.

Annás elõtti kihallgatás

Jézust elfogatása után Annáshoz vitték. Ravaszságban és politikai magatartásban jártas személy volt. Ez a kihallgatás még nem a peres eljárás része volt, hanem elõzetes tájékozódás a vád megszerkesztése céljából. Nem volt könnyû dolog Jézust úgy elítélni, hogy megfeleljen az ószövetségi törvényeknek, melyek szigorú igazságosságot követeltek a bírói eljárásban. "És megparancsolám abban az idõben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az õ atyjafiaival és jövevényeivel egyben. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elõmbe hozzátok, és én meghallgatom azt." V.Móz.1:16-17, "És monda a bíráknak: Jól meglássátok, a mit cselekesztek; mert nem ember nevében ítéltek, hanem az Úrnak nevében, a ki az ítéletben veletek lesz. Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel." II.Krón.19:6-7

"És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendõben fõpap vala. A fõpap azért kérdezé Jézust az õ tanítványai felõl, és az õ tudománya felõl.

Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé õk tudják, a miket nékik szólottam. Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem. Elküldé õt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fõpaphoz." Ján.18:13,19-24
Annás igyekezett érzékeltetni, hogy igazságra, tárgyilagossága törekszik, miközben modora, magatartása éppen ellenkezõjérõl tanúskodott. Jézus azonban õszintén , nyíltan világosan válaszolt. Csak az igaz ember képes magát a képmutató, taktikázó, pszichikai ráhatásokkal történõ megközelítés alól kivonni magát. Jézus éles látással válaszolt. Nem tett semmi olyat amit fel kellene fedni, vagy le kellene leplezni. Õ mindig nyilvánosan tanított. Ellenben a fõpapok titokban készültek elfogni, éjszaka, árulót felbérelve, alávaló módon fogták el Õt.. "Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma." Luk. 22:52-53
"Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé õk tudják, a miket nékik szólottam." Ján.18:21
"Jézus a vádlott ember alapvetõ jogára hivatkozik, amelyet Annásnak tisztelnie kellett sem a zsidóknál sem más népeknél, soha nem a vádlott tanúskodott magáról" Gerhard Kroll: Jézus nyomában.

Annás leleplezõ bizonyítékot akart Jézustól kicsalni. Valójában Jézus leplezte le sötét szándékát. Jézus finom válaszokkal mutatott rá fonákságaira, lelkiismeretére kívánt hatni. Annás zavarba jött Jézus válaszán. A szolga ezen felbõszült és arcul csapta Jézust. "Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem." Ján.18:22-23 Azt gondolnánk Jézus elnémul. Jézus azonban tudta, hogy kiket érinthet meg még az igazság hívása. Jézus beszédében igyekezett a helyes erkölcsi magatartásra vezetni a szolgát. Beszéde a következõ tanítást foglalta magába. Mi a bizonyságod arra, hogy megütöttél, vagy csak indulatból tetted? De ha még tudod is milyen gonoszság miatt neheztelsz, akkor sem ütnöd kell, hanem bizonyságot tenni a gonoszságról. Ezzel segíts azon aki elkövette, hogy így útbaigazítsd és az igazság felé tereld õt.

Kihallgatás Kajafás és a fõtanács elõtt

"Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala." Máté. 26:57.
Máté evangéliumából tudjuk, hogy ezt követõen Jézust Kajafás fõpaphoz vitték, aki Kr.e. 18-37-ig töltötte be ezt a tisztet, ez ügyes diplomáciai érzékre vall. Erre a kihallgatásra még az elfogás éjszakáján került sor, ahol nem volt jelen valamennyi tanácstag. Az eljárás ezen szakasza teljesen törvénytelen volt mert a szanhedrin fõbenjáró ügyeket csak nappal tárgyalhatott és a tárgyalást nappal kellett befejezni. Valamint mind a hetvenegy tagnak jelen kellett lenni a Talmud szerint.
"A fõpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt;" Mt.26:59
Vajon mindannyian tudatosan végezték ezt a munkát. Lázár feltámasztása utáni ülésen mindannyian elhitték, elhitették magukkal, hogy a nép javáért kell a döntést meghozniuk. Igyekeztek fenntartani e hitet magukban és egymásban, hogy jó és szükséges ügyben buzgólkodnak. Közben bizonyára állandóan érezték, hogy nem tiszta dologban vesznek részt. Még az eltompított lelkiismeret is ad jelzést halványan egy ideig, míg végül teljesen eltompul. "És noha sok hamis tanú jött vala elõ, még sem találának. Utoljára pedig elõjövén két hamis tanú," Mt.26:6O "Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk." Márk.14:56
Kínos helyzet, hiába igyekeztek nem sikerült az ügyet elõbbre vinni. Igyekeztek a törvényesség látszatát is fenntartani. Ezért voltak a tanúvallomások használhatatlanok mert a Talmud szerint a vallomásoknak minden apró részletben meg kellett egyezni, ahhoz, hogy bizonyítékként fel lehessen õket használni.
Sokan voltak a hamis tanúk, bizonyára némelyiket lefizették, némelyek talán megütköztek Jézus személyében, tanításán és most érzelmeikre hallgatva érvényesíthették saját "igazukat". Végül jött két hamis tanú, akiknek a vallomása felhasználhatónak tûnt. Ezzel úgy tûnt a törvényesség látszata is fenntartható, hiszen az Ószövetségi elõírások kimondják több helyen, hogy ítéletet csak két tanú egybehangzó vallomására lehet alapozni. "Ne álljon elõ egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bûn miatt; akármilyen bûnben bûnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog." V.Móz.19:15 Egy alkalommal a farizeusok is hivatkoztak erre a szabályra Jézussal való vitájuk során. "Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem." Ján.8:13, 17-18 A tanúk vallomása a következõképpen hangzott: "Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt." Mt.26:61 A templom olyan téma volt ami fontos volt mind a farizeusok, mid a szadduceusok számára és súlya volt a római hatóságok elõtt is, mert õk is tiszteletben tartották a templomot. Halálos ítéletet pedig csak a rómaiak hozhattak. Jézus valóban mondott a tanúvallomásokban foglaltakhoz hasonlót, mikor a templomot megtisztította. Ami nem múlt el nyom nélkül a farizeusok emlékezetébõl, hiszen Jézus kiûzte az elõcsarnokból a kufárokat és a pénzváltók asztalait felforgatta.
Jézus kijelentése így hangzot:. "Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Õ pedig az õ testének templomáról szól vala." Ján.2:19,21
A templom a Biblia fogalomvilágában az a hely ahol az Isten jelen van. "Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õ közöttök lakozzam." II.Móz.25:8 Jézus azt mondta: Ti megöltek engem, de harmadnapra feltámadok és ez lesz a legnagyobb bizonyság arra, hogy ki vagyok valójában.
A hamis tanúk tehát kiforgatták Jézus szavait. Mi emberek hajlamosak vagyunk érzelmi beállítottságunk szerint meghallani a dolgokat. Utána pedig meggyõzõdve állítjuk, hogy úgy volt, ahogyan emlékszünk különösen, ha ellenséges érzelmekbõl indíttatva szólunk.
"És fölkelvén a fõpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? Jézus pedig hallgat vala." Mt. 26:62-63.e.r.
Jézus hallgatásának az oka az volt, hogy õ az eljárás alatt csak akkor szólalt meg ha ez mások érdekében szükséges volt. Valamint Õ tudatos helyettesítést vállalt. El akarta viselni mindazt a szégyent, szenvedést, elítéltséget és halállal végzõdõ teljes elhagyatottságot, ami a bûnös ember isteni jogrend szerinti büntetése lenne. "Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az õt nyírõk elõtt; és száját nem nyitotta meg!" Ésa.53:7
Kajafás tudta, hogy a két vallomás nem elegendõ, tudta azt is, hogy ez az utolsó lehetõsége. Mert ha Jézust elengedik bizonyítható vád hiányában Jézus népszerûsége a nép körében tovább nõ, az övéké pedig megszûnik.
"És felelvén a fõpap, monda néki: Az élõ Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?" Mt.26:63.u.r.
Színpadiasan elõadott kérdése pontos volt. Tudták, hogy abban kell dönteniük, hogy Jézus-e a várt Messiás vagy nem. Pontosan elismerik-e annak vagy megölik.
Jézus most nem azért szólalt meg, mert a színjáték hatással volt rá, hanem mert a bíráinak hallainuk kellett ki Õ mielõtt ítélkeznek felette. Hallgatását úgy értelmezték volna, hogy életét féltve nem meri kimondani az igazságot. "Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben." Mt.26:64
Jézus azt mondta, hogy te is tudod, azért tudtad olyan jól a kérdést megfogalmazni. Majd egy messiási próféciára utal, amellyel egyben utal saját feltámadására és bíráinak ítéletre való feltámadására is. "Ekkor a fõpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az õ káromlását. Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák õt, némelyek pedig botokkal verék, Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?" Mt.26:65-68
"A ki pedig fõpap az õ attyafiai között, a kinek fejére töltötték a kenetnek olaját, és a kit felavattak az õ szolgálatára, hogy a szent ruhákba felöltözzék: fejét meg ne meztelenítse, se ruháit meg ne szaggassa," III.Móz.21:1O A fõpap ruhája szimbólikus jelentést hordozott, elõképe volt Krisztusnak a Messiásnak, ezért ruháit semmilyen körülmények között nem szaggatta meg. Majd újabb színpadi fogással a tanács többi tagját is befolyásolta. Az események további része a messiási prófécia beteljesedése volt. "Hátamat odaadám a verõknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elõtt." Ésa.5O:6
A felhozott vád alapján Jézust csak akkor lehetett volna elítélni, ha azt, hogy Õ káromolta az Istent legalább két tanúval bizonyítják, a korábban látott szabályok alapján. Az pedig már az ókori jogrendszerekben is alapvetõ szabály volt, hogy ugyanazon ügyben nem lehet valaki egyszerre bíró és tanú is. Másnap reggel összeült a szánhedrin hivatalos ülése.
"És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe, Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl. Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából." Luk. 22:66-71
Jézussal el akarták ismételtetni az éjszakai vallomását. Mit foglalt magában Jézus válasza? Amit mondok semmiképpen el nem fogadjátokk Ha Én kérdeznék felháborodnátok és nem válaszolnátok. Elbocsátani pedig úgy sem fogtok ez az eljárás nem végzõdhet felmentõ ítélettel. Bármit mondok vagy nem mondok itt igazságos ítéletrõl nincs szó. Majd megismétlõdött az éjszakai párbeszéd. Jézus ismét igyekezett a lelkiismeretükre hatni és rámutatni, hogy saját értelmükkel szemben cselekszenek.
Szanhedrin mindennek ellenére meghozta ítéletét. A Misna szerint pedig: ' Fõbenjáró ügyben a felmentés ugyanazon a napon kihirdethetõ, elitélés azonban a következõ napra halasztandó.' A tanács azonban még péntek naplemente elõtt, az ünnep kezdete elõtt le akarta zárni az ügyet.
Ekkora írásismeret mellett vajon mindenkinek nyugodt volt a lelkiismerete? Érdemes odafigyelni az Apostolok Cselekedetei 3:13-15,17-19 verseire: "Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsõítette az õ Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus elõtt, noha õ úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, a mikrõl eleve megmondotta minden õ prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bûneitek, hogy így eljõjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétõl." Voltak tehát akik tudatlanságból cselekedtek és közülük néhányan megtértek. "És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet." Csel.6:7